Social Wall

Autistaknak mennyi a belepő

Szívesen elmennénk 2 Autista gyermekemmel, de vélhetően itt általában sokan vannak nem?

Tapasztalatom szerint a szenzorosság nem csak az audio azaz hangos ingerekre reagál negatívan , hanem maga a tömeg a gyors mozgás is és ezzel együtt a hideg , stb ingerek együttese meltdownt válthat ki ! Ebből a szempontból értelmetlen egyetlen számukra káros ingert eltüntetni

🩵💙🩵💙🩵💙🩵

Mi pont így szeretünk,mert így vagy tökéletes.💙💙💙

Számomra megdöbbentő az, hogy telhet el egy élet, vagy akár 16 év anélkül, hogy legkésőbb az iskolában a pedagógusok ne hívnák fel a figyelmet a tünetek láttán!

Valoszínű autisztikus tünete lehet ami szinte észrevéhetetlen ez egy szerepnek tűnik ..amire felkérték.Egyéni vélemény.

Fiam is adha-s autista imád színészkedni, jár is egy társulatba.

Szia Nagyon sajnálom és együtt érzek veled Az én kislányom 6 éves és autista nem beszél még mai napig sem 3 évesen derült ki h ő autista sajnos

Ehavi NIOK könyvnek pont a női autizmus a témája, nagyon érdekes: moly.hu/konyvek/fern-brady-eros-noi-karakter

Most csak gondolj Rá! Egy 14 éves kislány jelenleg életveszélyes állapotban, egy kórházban fekszik. Egyedül. A szülei nélkül. Nem azért, mert elhagyták. Nem azért, mert bántották. Hanem azért, mert féltek érte. 💔 Mi történt? A kislány kisgyermekkorában oltásokat (MMR) kapott, ezt követően idegrendszeri tünetek jelentkeztek nála: súlyos alvászavarok, szélsőséges érzelmi reakciók, kontroll vesztett rohamok. 2023. szeptemberében, októberben ismétlő oltásokat kapott (MMR, DTAP), majd egy súlyos lázzal járó fertőzést, s egyik tünet jött a másik után. Aluszékonyság, bőrtünetek, ízületi fájdalmak. 2024. májusában súlyos autoimmun betegséget (SLE – szisztémás lupus) diagnosztizáltak nála. Erős gyógyszereket, szteroidkezelést, majd biológiai terápiát kapott. A szülők azt élték meg, hogy egyes kezelések után az állapota romlott, nem javult. Megjelent az önsértés, az öngyilkossági fenyegetés, az evés-ivás megtagadása. Az édesanya nem az ellátást utasította el, hanem kérdezett, időt kért, további vizsgálatokat szeretett volna. Egy aggódó szülő, aki félti a gyermekét. Új orvost keresett, 2026.01.14-re volt időpont, de 2025. Karácsonykor a gyermek belázasodott és kórházba került. A hatóság úgy döntött, hogy a gyermeket elszakítja a szüleitől, megvonja mindkét szülő minden jogát, még a kapcsolattartást sem engedi, mert úgy ítélte meg, hogy nem a gyermek érdeke, hogy a szülei a kórházban mellette legyenek. 2026. január 8-án az anyuka kiment a kórteremből és nem mehetett vissza, a gyermek nem tudott semmiről, nem értette hol van az anyukája. Majd a kirendelt gyám engedélyével elvitték a gyermeket, hogy egy invazív egészségügyi vizsgálatot végezzenek el rajta. Az anya, aki mindig mindenkor mellette állt, nem lehetett mellette. 2026. január 8-a óta a kislány súlyos állapotban egyedül van a kórházban, mert a hatóság és az orvosok szerint ez áll az érdekében, a szülők csak a kirendelt gyámtól kaphatnak információt a gyermekükről, akit január 14-e óta mesterségesen altatnak. Az anya 20-án egy órát tölthetett a gyermekével felügyelet mellett! Ma jött a hír, hogy a kislány állapota tovább romlott! Most nem véleményt, nem vitát kérek, csak azt, hogy egy pillanatra gondoljatok egy kislányra, aki most egy kórházi ágyon fekszik egyedül. Sokan hiszünk abban, hogy ha sok ember ugyanarra gondol egyszerre – ugyanazzal a szándékkal, ugyanazzal az érzéssel –, annak ereje van. Hogy a figyelem, az együttérzés, a jó szándék nem vész el nyomtalanul. Ha van bennetek egy gondolat, egy belső kép, egy érzés arról, hogy ez a gyermek felépül, hogy biztonságban van, hogy érzi: nincs egyedül – tartsátok meg egy pillanatra. Küldjétek felé azt az érzést, hogy számít, hogy fontos, hogy van helye ebben a világban. (A kép illusztráció)

💙

Maszkolás, maszkolás, igen. De akkor is vannak látható jelek, furcsaságok, érdekességek. Ezeket a pedagógusoknak, a házi és/vagy gyermekorvosainknak nem kellene meglátniuk?

Csodás nő vagy Paula-pedig nem lehetett könnyű együtt élni ezzel az állapottal,tudom mert közeli hozzátartozóm is küzd ennek minden nehézségével-de egyre sikeresebben!Minden jót kívánok!👍👏♥️💞🙋

💙

A legtöbb embernek van kedvenc evőeszköze, mégsem autista. Nem a legjobb szemléltetés. Szerintem. Ha csak ilyen kezelhető apróságokról lenne szó, nem volna akkora probléma az autizmus az érintettek, a környezet számára.

Ez a videó nem a kedvenc kanálról szól! Az autisták gyakran nem képesek semmilyen más kanállal enni, csak azzal az eggyel, ami biztonságot nyújt, így azt viszik iskolába, oviba, munkába, étterembe.. stb. Egy nem autista otthon használja a saját kedvenc evőeszközét, de azért tud magán erőtvenni, ha máshol mással kell enni, egy autista nem tud. De olyan is van, hogy az autista maszkolással erőt vesz magán, hogy egyen más kanállal, de előtte szisztematikusan átvizsgálja az evőeszközök készletet, hogy mondjuk melyik vegé elég szögletes, vagy épp kerek...stb, de ha egyik sem jó, olyan meltdownt kap, hogy a fal adja a másikat és nem, hogy kanál nem lesz, de enni se fog. Ez azért attól jóval nagyobb probléma és sokkal jobban megnehezíti az ember életét attól, hogy "nekem is van kedvenc kanalam..."

Egyértelműen a középső a jó kanál. 🫣

Igen.Mind a két gyerek esetében.De tányér sem mindegy.Szín,forma,súlypont....

Én pohárral vagyok így 😂🥴

Középső 😀 Egyébként én teljesen abban a hitben vagyok hogy mindenkinek van kedvenc fajta kanala... A gyerekeim olyan kis cukik már tudják hogy anyának milyen kanalat hozzanak ha hoznak 😀 Nekik pedig kedvenc színű kanaluk van.

Középső

Középső <3

Pont ma adományoztam el a csúnya evőeszközeimet, mert nem voltam hajlandó azokat használni, csak a többit. Ezek zavartak a fiókban ..... 🙂

Bal szélső. Bár a legtöbb embernek vannak preferenciái az evőeszközt illetően.

Szerintem a legtobb embernek van kedvenc kanala, ha az nem is, de van amelyik tetszik neki-van amelyik nem😬 azt mindenki erzi, h alu kanallal nem olyan jo enni pl🤭

Basszus nekem is van kedvenc kanalam

Nekem van kedvenc kanalam! Villám, késem is. Sőt, ha megtetszik egy "köz és nyilván" helyen, el is viszem (haza). Ez van.